A "megvilágosodás", mint sokak által elérendő cél semmi más, csak a tudatváltás a kondicionált elméből a nem kondicionált elmébe ill. tudatba.Ennyi az egész… Legalábbis elméletben, a gyakorlat ennek a ténynek az átélése, ami egy kicsit összetettebb dolog.
Az Elme egy "végtelen hatalom az ürességben", ami folyamatosan, automatikusan mozgásban van térben és időben. Első lépésben megteremti az "én" gondolatát és azon keresztül a világot. Az én egy hihetetlen összetett emlékhalmaz, aminek önmagában, vagyis a most pillanatban, nincs önálló valósága. Csak a történettel együtt látszik valóságosnak, vagyis amihez múlt és jövő, tehát idő szükséges. A személyes történet fenntartásának automatikus folyamata során az "én" a múlt egy módosított változatát kivetíti a jövőbe, s így a folyamatosság illúziója megjelenik. Ezt a kvantum nem- folytonosság elve segít megérteni (amelyet a Tudományos háttér menü pontban részletesen megismerhetsz). Tehát amíg az elmédben élsz addig a világot és önmagadat az elme szűrőjén keresztül érzékeled.
Vizsgáld meg a következő állításokat, s ne engedj az automatikusan feltörő ellenkezésnek. Csak fontold meg a kijelentések értelmét:
Ennek fényében már egy kicsit nehezebb a tudatváltás, ugyanis a fentiek csak egy részét jelentik a nehézségeknek, hiszen ezeken kívül mindenkiben vannak egyéni sajátosságai, melyek akadályozzák a tudat váltását.
A megvilágosodásban nem az egón keresztül (vagy azon keresztül, de nem reaktívan) érzékelsz. Tehát azt látod AMI VAN, nem azt amit az egód látni enged. Az Ébren-lét azt jelenti, hogy tudatában vagy annak, hogy a fent leírt folyamatok játszódnak le benned. Te ugyanis az a TÉR (AZ ÜRESSÉG) VAGY amiben mindez játszódik.
A "Meghalni az elmének" kifejezés -ami sok misztikus tanításban megjelenik - egy kicsit túl van hangsúlyozva, dramatizálva. Azt sugallja: ez valami hatalmas dolog. Ez pontosan megfelel az elmének: nagy kihívás, küzdeni a megvilágosodásért, fontos dolog, gyerünk… Soha véget nem érő csata - önmagaddal…
Az elme mindent meg fog tenni, újabb és újabb tanítás, technikák, mesterek, stb.
ERŐFESZÍTÉST TENNI A MEGVALÓSÍTÁSÉRT - ez a legnagyobb csapda, mert erősíti az elmét. Még mélyebben merül az álomvilágba. Úgy is mondhatom, még messzebb visz a Valóságtól. Egy nap a jövőben elérem azt az állapotot… Milyen állapotot? Nem tudom milyen az, csak olvastam egy rakás dolgot és vannak elképzelésim (ami még mindig gondolat) és azt akarom átélni. Az a vicc hogy néha sikerül is átélni valamilyen különleges tudatállapotot, mely azonban csak időleges és bepillantás a valódi lényedbe. Ez pontosan elegendő energiát ad a további küzdelemhez.
Egyetlen megoldásnak látszik átélni, hogy maga a Tér vagy. Mert a megértés nem elegendő, mivel ennek megértése gondolati produktum és eképpen az időbe van ágyazva. A tudat azonban az időn túli dimenzió a lényedben. Bármilyen gondolati és verbális megfogalmazás csak egy emlék (vagyis múlt ) vagy egy elérendő cél (vagyis jövő lehet). Elég ha a tudatában vagy az "Ürességben lejátszódó külső és belső" változásoknak.
Így megszűnik a valamivé, valakivé válni akarás kényszere. Lehet csinálni, de már nincs jelentősége. Elveszti a komolyságát, a súlyát. JÁTÉKKÁ válik minden.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése