Fényközösség

"Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak."(Máté,10.30)

Az akasha az univerzum történetét rögzítő tároló könyvtár, amelyben minden esemény, információ megtalálható a kezdetektől fogva. Ezt a rendszert a misztikusok a "Beszélő Fény Krónikájának"is hívják. Nem azonos a világtér teljes hullámtervével, mivel abból a háttérzaj, a szüntelenül zengő idővisszhangok (ez a szférák zenéje), miatt nagyon nehéz közvetlenül használható információkat kinyerni. Az akasha az Isten által létrehozott és működtetett könyvtár, a totális lexikon, melynek adatbázisában rendezett és könnyen visszakereshető módon van eltárolva minden információ. Ez az egész teremtésben felhalmozódó minden tudásnak,történésnek a raktára.

Az akasháról a mai napig csak nagyon kevés embernek van bármiféle tudomása a Földön. Még kevesebben vannak, akik képesek olvasni belőle, kikeresni az őket érdeklő információkat (sámánok, látnokok, tanítómesterek). Gyakorlatilag egy olyan adattár, melyben az információk térbeli gravitációs hologramok formájában, időhullámokként terjedve (forrástól-forrásig) örződnek a végtelenségig. Az Isten minden teremtménye, tehát az összes növényi, állati, emberi, isteni lélek időszálason fel van fűzve (kapcsolva) erre az adattárra. Minden lélek lokális információ gyűjtő, feldolgozó, tároló rendszerként működik a teremtésben, vagyis szerves része az akashának. Az akasha nem csak a fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti, hanem a szellemi világok életét is. Vagyis gyakorlatilag semmi sem maradhat ki belőle. Az információk tárolása többféle szempont szerint történik.

A két legfontosabb indexelési típus a hely és az idő.

Konkrétan: (Hely) Ki, milyen-lélek, melyik-lélekfraktálon, melyik galaxisban, csillagrendszerben, bolygón, városban, tehát pontosan fizikailag a téridőben hol gyűjtötte az információt.

(Idő) Mikor, milyen helyi időszámítás szerint, mikortól meddig történt a dolog. 

Egy lélek (ember) adott életében használt összes személyes holmija, tárgya, ami az övé volt megtalálható egy helyen. Ide tartozik a testi kinézet is, a ruhái, a pohara, a játékai stb. Vagy külön megnézhető minden, amit az élete során leírt vagy lerajzolt az illető. Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta,mert csak leírta egy papírfecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt. Vagyis a teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a feledés homályába a visszakereshetőség reménye nélkül. Az egész fecni megtalálható az adattárban, tehát még a rajta lévő radírozás nyoma, az ujjlenyomat is.

Hisz a lélekben minden érzéklet, még az érzések és a gondolatok is mind számon vannak tartva.

Egy adott bolygón egy adott teremtési korszakban, pl.fizikából minden felfedezés, kutatás, kísérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is,hogy ki, hol, mikor csinálta. Kérhető vázlatszerűen (mintha könyvet olvasna a lélek), de megnézhető holografikus filmen is az egész eseménysor, akárha most játszódna élőben. A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való keresés ténye is, hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért. Ha valaki nem tud kapcsolatba lépni a rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértőt (eseménytáros angyalt, beavatott tanítómestert, buddhát stb., nézzen utána az őt érdeklő adatoknak. A számára tiltott információkhoz persze így sem juthat hozzá, erre nagyon ügyelnek a földi világ információs integritására (érintetlenség), szeparációjára (elkülönítésére) felügyelő angyalok. Törvényszerű, hogy minél magasabb szintre jut valaki a megvilágosodásban, annál több információhoz fér hozzá az akashából. Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. 

Mindezekből láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépitett információs hálózat működteti a teremtést, diszkréten megbújva a háttérben, miközben mi emberek (erről mit sem tudva) a szerepünket játsszuk a világ színpadán. A lélek az univerzumban létező legtökéletesebb információ tároló rendszer. Az hogy a feltudatunk mégis felejt, az isteni kegyelem része, és segít megújítani önmagunkat, az életünket.